Itt már napok óta esik az eső
És hetek óta borult az ég
Lehetnek hónapok, évek,
Amíg mindent megértek,
De a kérdés mindig az lesz, hogy miért? (Miért?)
Gyere nézz rám,
Ez egy romhalmaz,
Amit itt látsz,
Hogyan folytassam,
Ha egy emlék a véremet szívja?
Ide mondtam, hogy nem jövök vissza!
Mert ez az a ház, ott a víztükörben,
Ahol a szívemet összetörted,
Ahol egy életre megváltoztam valakiért.
Ez volt a ház, ahova hazakísérlek,
Mikor az estéink véget értek,
Most már tiszta a kép,
Mindenki valakié,
De te nem voltált, az enyém!
Ha most visszapörgetnénk három évet
És újra elkezdődhetne ez az egész,
Ugyanúgy zuhannék mélyre, máshoz nem lehet vége,
Mert a szív, ami törik az az enyém.
Már megőrjítenek a fényhatások,
Mert hónapok óta éjszakázok,
Ha lehunyom a szemeim visszavágyok,
Még mindig hozzád!
A képeid félig elégettem,
Mert a régi érzések felébredtek,
És felemészt a gondolat,
Hogy mi van ha megváltoztál?
Gyere nézz rám,
Ez egy romhalmaz,
Amit itt látsz,
Hogyan folytassam,
Ha egy emlék a véremet szívja?
Ide mondtam, hogy nem jövök vissza!
Mert ez az a ház, ott a víztükörben,
Ahol a szívemet összetörted,
Ahol egy életre megváltoztam valakiért.
Ez volt a ház, ahova hazakísérlek,
Mikor az estéink véget értek,
Most már tiszta a kép,
Mindenki valakié,
De te nem voltált, az enyém!
Nem voltál, nem voltál,
Nem voltál az enyém!
Nem voltál, nem voltál,
Nem voltál az enyém!
Mert ez az a ház, ott a víztükörben,
Ahol a szívemet összetörted,
Ahol egy életre megváltoztam valakiért.
Ez volt a ház, ahova hazakísérlek,
Mikor az estéink véget értek,
Most már tiszta a kép,
Mindenki valakié,
De te nem voltált, az enyém!